Köszönet a Traumatológiai Osztály minden dolgozójának!
Tisztelt Főigazgató Asszony!
Köszönetet szeretnék mondani a Traumatológiai Osztály minden dolgozójának!
November 11-26-ig feküdtem az osztályon egy autóbaleset következtében, ez időn belül néhány napig dupla gipszben teljesen járóképtelenül. Szerencsére nem gyakran fordultam meg kórházi osztályokon, ezért egészen váratlanul és pozitív csalódásként éltem meg az ott töltött napokat.
Az ápolók kedvesek, mindenben segítenek, ott voltunk nyomorultan és szobán belül se nagyon tudunk egymásnak segíteni, de ők jöttek és mindent megcsináltak, hogy nekünk komfortos legyen. Ha kérdeztünk, válaszoltak, ha nem tudták, utánajártak.
Emelhető, dönthető ágyak vannak, ami egészen elképesztő volt számomra, illetve az is, hogy 2 perc alatt kicserélik az ember alatt a teljes ágyneműt úgy, hogy benne fekszik.
Azt a kiszolgáltatottságot, amiben mi betegek éreztük magunkat, olyan természetességgel kezelik, hogy az ember szinte elfelejti, hogy fekvőbetegként kizárólag rájuk van utalva.
A sok segítség és támogatás mellett nagyon jól esik az, amit emberileg hozzátesznek!
Tényleg csak a gyógyulással kellett foglalkozzunk.
A leghihetetlenebb számomra az volt, hogy a sűrű betegforgalom ellenére soha nem láttam senki arcán fáradságot, unalmat, elfásultságot, mindig mosolyogva, türelmesen, humorral töltve érkeztek a szobákba, legyen szó reggel 4 vagy este 11 óráról.
Ugyanez elmondható a beteghordókról is, főleg amikor műtétre viszik az embert. Nem kell ide bátorító tabletta. Életemben nem nevettem annyit, mint amikor a műtőbe vittek, amiből ráadásul dupláztam is.
Szeretnék ezen kívül köszönetet mondani a konyhának, a kapott étel számomra mindig megfelelő és elegendő volt. Nagy folyadékfogyasztóként pedig a nap bármely szakában elérhető tea életet mentett.
Valamint szeretném megköszönni a takarítók munkáját is, hogy mindig tiszta szobában lehettünk. A porallergiás szobatársamnak nem volt szüksége gyógyszerre a bent töltött pár napja alatt.
És végül, de semmiképp se utolsó sorban szeretném a köszönetemet kifejezni Dr. Tóth Eszter Viktória doktornőnek, illetve Dr. Sütő Zsolt Hunor és Dr. Gyurina László doktor uraknak, és a nekik asszisztáló összes dolgozónak, hogy összeraktak a baleset után, és munkájuknak köszönhetően esélyt kaptam arra, hogy hamarosan újra teljesen járóképes legyek. Juhász Máté gyógytornász munkája nélkül pedig még most is azon gondolkoznék, hogy melyik lábammal próbáljak leszállni az ágyról és hogyan kezdjek el járni velük.
További sikereket kívánok munkájukhoz!
Hálás köszönettel:
H. Zsanett
2025. november 27.
